Sziasztok!
Ezt nem bírtam ki,hogy,ne másoljam át Éva Honlapjáról.Nagyon fantasztikus koncert volt.Szerencsés helyzetben volt részem,hogy én is ott lehettem. :-)
Csepregi Éva szeretetet hozott Szombathelyre.
Hazánk egyik legkedveltebb és legelismertebb énekesnője mindig magas színvonalú koncertekkel ajándékozza meg közönségét. Összetéveszthetetlen, jellegzetes hangjával hosszú évek óta a zenei élvonalhoz tartozik, nehezen lehetne olyan embert találni Magyarországon, aki ne bulizott volna már dalaira. Nemrég Szombathelyen lépett színpadra, lapunk is jelen volt a koncerten...
Izgatott készülődés
Már egy órával a buli kezdete előtt gyülekeztek az emberek az előtérben, ki ilyen, ki olyan lelkesedéssel vetette bele magát a büfé kínálta finomságok sokaságába. Mások a teremben kihelyezett plakátokat nézegették. Sokak kezükben virágcsokrot, ajándékot tartottak. Mindenki arcán az örömteli várakozást lehetett látni, miközben a színházterem zárt ajtai mögül kiszűrődött a zenekar hangolása és Csepregi Éva mikrofonpróbája. Egy-egy elkapott beszélgetésfoszlányból kiderült: elsősorban az foglalkoztatja az érdeklődőket, hogy vajon mennyiben újult meg az előadás, milyen dalok fognak felcsendülni. Hét óra előtt pár perccel mindenki elfoglalhatta helyét a színházteremben, amely szinte csordulásig megtelt, jó, ha összesen 15 üres szék volt. Öt perccel a meghirdetett kezdés után a közönség egy része már nem bírta a várakozást és tapsolással, na meg „Évázással” jelezte, hogy felőlük bármikor kezdődhet a buli, készen állnak. Nem is kellett sokat „hívogatni” a zenészeket, hamarosan benépesült a színpad, s minden adva volt, hogy az est fénypontja, Csepregi Éva a mikrofon elé lépjen.
Áradt a szeretet: minden dalnak és mondatnak üzenete volt
Koncert a szeretetért. Az első dal is a szeretetről szólt: a „Szeretetért”, amelyet egykor Celine Dion énekelt. Ahogy Éva elénekelte, szinte tapintani lehetett a kellemes borzongást a teremben. Az élet pedig zajlik, kár is lenne ezt tagadni, úgyhogy a négy zenész egy pörgősebb dallal folytatta a koncertet, az énekesnő pedig együtt élt a zenével a közönséget is magával csábítva, akik vették a lapot, és lelkes tapsolásba, éneklésbe kezdtek. Sokakat láthatóan zavart, hogy színháztermi előadásról van szó, ugyanis mint köztudott, ülve nem igazán lehet tombolni. Csepi – ahogy tisztelői kedveskedve becézik – olyan nótákat válogatott össze legújabb koncertjéhez, amelyeket nem biztos, hogy mindenki ismer, - többnyire csak az „ős-Évások”, - de belőlük is számos akadt a nézőtéren, így az művésznő folyamatos „vokál” mellett adhatta elő dalait. Azzal, hogy az énekszámok közötti összekötő szövegeknek valódi üzenete volt, hozzásegítette a jelenlévőket ahhoz, hogy könnyebben értelmezzék a néha kicsit komolyabb mondanivalót tartalmazó verseket. Beszélt szeretetről, szerelemről, barátságról. S ha már a barátságnál tartunk, említsük meg a „Csillagfény” című gyönyörű nótát, amelyet Éva legjobb barátnője emlékének adózva adott elő. A Neoton Familia életéhez sajnos az emlékezés is hozzátartozik, hiszen sem Jakab György, sem pedig Erdős Péter nincs már közöttünk. Csepi szívbemarkolóan énekelte el az „Emlékül” című dalt, amely egykoron a Neoton billentyűsének csodás hangján szólalt meg, majd Bodza Andrae zongorista és Lukács László gitáros is dalra fakadt: azt a felvételt énekelték el, amelyet egykoron Éva és Gyuri adott elő. Remekül tolmácsolták a benne lévő fájdalmat és kétkedést, de egyvalaki nagyon hiányzott... „Nélküled”. Már a szám címe is szomorú, ahogy minden veszteség, halál is szomorúsággal tölti el az emberek szívét. S ahogy az életet, úgy sokszor a világot is furának érzi az ember, éppen ezért szólalt meg a „Fura világ” kezdetű nóta is… A furcsaság mellett sokszor veszélyes is, gyakran érezhetjük úgy, hogy gyermekeink veszélyben vannak, mintha egy sűrű dzsungelbe keveredtek volna kint a „való világban”. Éppen emiatt hangzott fel a „Sűrű a dzsungel” című szerzemény is. A továbbiakban megtudhattuk azt is, hogy Éva a „Mérleg jegyében” született, átélte a „Kék korszakot”, de azért néha „Egy kis nyugalmat” is kíván, miközben még mindig hiányzik neki „Fernando”. Valahogy minden egyszerűbb, ha van aki fogja a kezünket, és velünk halad, még akkor is, ha „Visz a hajó” és fúj a szél. – erről is szólt az egyik szám szövege. A „Talán” című dal is felhangzott, egészen új köntösbe bújtatva, amely éretten, tisztán szólt. A jövő titkát pedig csak „Nostradamus” ismerhette. Megoszlanak a vélemények, hogy jó lenne-e tudni, mi vár ránk, vagy pedig pont az élet adta meglepetések adják a szépségét az egésznek. Ám ahogy mindennek egyszer Csepregi Éva varázslatának is véget vetett az idő: elérkezett a koncert vége. A művésznő sorra bemutatta zenekara tagjait, akik nélkül soha nem valósult volna meg a Koncert a Szeretetért. Ne gondolja senki, hogy ennyivel „megúszták” a fellépők a búcsút, ugyanis a közönség szűnni nem akaró tapssal, sikítással jelezte, hogy ők bizony még nem fognak hazamenni. Nem is kellett sokat győzködni a színpadon állókat, és egy régi nagy slágerekkel teletűzdelt ráadás-blokkal rukkoltak elő. „Nyár van”, „Édentől keletre”, „Párizsi lány”, „Holnap hajnalig”, mind-mind olyan bulizós dalok, amelyeket nehéz ülve kibírni, nem is ment ez annak a három hölgynek, akik a színpad előtt felpattantak és egymás kezét megfogva tombolták végig a záró perceket.
Receptre kellene felírni Éva szeretetadagját
A dalok közötti összekötő szövegek egytől-egyig mind a szeretethez kapcsolódtak. A művésznő sok gondolatot merített Müller Péter Szeretkönyvéből, amelyről honlapján is elmondta: igencsak nagy hatással volt rá, ahogy ő is közönségére. Kipirult arcok, csillogó szemek mosolyogtak vissza rá, már az első dal elhangzása után is, amely egyértelművé tette: megértették az üzenetet. Csepregi Éva jelen volt a színpadon, szívvel-lélekkel. Az egész koncert alatt kattogtak a vakuk, előkerültek a kamerás mobiltelefonok, volt, aki az egész műsort felvette videóra. Az énekesnő rájuk is figyelt, ha észrevette, hogy egy objektív feléje irányul, kedvesen belemosolygott, megvárta, míg elkészül a kép: figyelmes gesztus, s akinek szólt, egy egész életre megmaradó emléket kapott. Ahogy róla sem feledkeztek el az emberek: a bátrabbak az öltözőfolyóson várták kedvencüket, hogy aláírást, közös fotót kérjenek, vagy éppen a szeretet és a tisztelet virágait nyújtsák át neki. Évának mindenkihez volt egy-egy kedves szava, derekasan állta az autogramkérők és alkalmi fotósok rohamát. Bebizonyította: amit a mikrofonba mond és énekel, nem csupán felvett szerep, betanult szöveg, hanem egész lényével szeretetet sugároz. Talán ennek is köszönhető, hogy a koncert idejére úgy éreztük: Szombathelyre „szeretetfelhő” szállt. S aki ott volt Csepregi Éva fellépésén, talán nem veszekedett annyit hétfő reggel a kollegáival, mint korábban… Ha így volt, már ezért is megérte…
Havassy Anna Katalin
|